Melinda története

21 évig ébresztőórára ébredés,hajnali kakas kukorékolás,reggeli hírek hallgatása készülődés közben,az ébredező természet hangjai kilépve az utcára,madárcsicsergés,autódudálás,a busz csukódó ajtajának nyikorgása,telefoncsörgés,napi ügyek intézése,kellemes beszélgetések……

Ugye milyen természetes dolgok nap mint nap?Nekem is az volt.Majd valami megváltozott.

Felkeltem,de nem ugy folytatódott a nap mint máskor.Iszonyatos szédüléssel,hányingerrel,majd később fülzúgással és halláscsökkenéssel fűszerezve.Ezután persze orvostól orvosig rohangálás,gyógyszerek tömkelege,infúziók sorozata,eredmény nélkül.De mi a baj?Senki nem tudta.Volt a diagnózisok között vitaminhiány,kimerültség,vírusos ferőzés,Meniere-betegség,nyaki meszesedés……

Persze ezalatt a hallásom fokozatosan csökkent,jött a hallókészülék,először egy kisebb teljesítményű,4-5 hónap múlva  eljött a váltás ideje,újabb készülék,majd újabb halláscsökkenés,majd jöhetett a 3.készülék is.Az adrenalin szintem emelkedése mindennapos jelenség lett.:)

A harmadik készülékre várakozva észrevettem hogy valami nagy baj lehet mert a jobb fülemmel mintha nem hallanék,gyors vizsgálat és beigazolódott a gyanúm,semmi hallás a jobb fülön.Ok,gondoltam legyünk pozitívak ott van még a bal fülem,nem kell újabb infúziós kísérlet hisz nem is tudják mi a bajom.Néhány hónap és a bal fülemre is elment a hallás….

Ezután kicsit megingott az optimizmusom de nem adtam fel,kerestem a lehetőségeket,számtalan dolgot kipróbáltam,de az eredmény elmaradt.

Végig arra gondoltam,hogy kell lennie megoldásnak és én meg is fogom találni,hossza keresgélés után az interneten rábukkantam a cochleáris implantátumra,amiről korábban sosem hallottam.”A siket újra hall”-írta az egyik cikk.Erre én is felkaptam a fejem és tovább olvasgattam,az optimizmusom kezdett erőre kapni,ezáltal én is,és elkezdődött az információgyűjtés.A helyi orvosok azonnal elutasították,mondván nekem arra még nincs szükségem(gondoltam akkor mikor,hisz ennél rosszabb már nem jöhet),de nekem ez nem volt kielégítő válasz, így hosszas gondolkodás után felkerestem az illetékes orvost aki teljes mértékben támogatta a műtétet és a legjobb lehetőségekkel bátorított.

A szükséges egyeztetések után egyre jobban kirajzolódott a műtét időpontja és felcsillant bennem a reménysugár,hogy hamarosan újra hallani fogok.Ami méginkább erőt adott,hogy a kedvesem hangját meghallhatom végre ,hiszen amikor megismerkedtünk én már nem hallottam,de ez semmiféle problémát nem okozott közöttünk,úgy gondolom egy ilyen helyzet méginkább erősít egy kapcsolatot,ehhez persze szükséges volt,hogy én elfogadjam önmagam hallássérültként.

A műtét előtti időszak tele volt izgalommal,nap mint nap arra gondoltam,hogy milyen csodás dolgok várnak rám újra,kinyílik ismét a világ.

Eljött a nagy nap.A műtét hosszú volt.A műtétnél minden rendben volt.A felépülés gyorsan ment és problémamentesen.Tudtam,hogy egy hónap és valami nagyszerű fog történni velem.Eljött az idő,a processzor felhelyezése.Hogy milyen volt?Izgalmas,érdekes,jöttek a furcsábbnál furcsább hangok.Gépies,torz,idegen.De már nem volt csend……

Azóta volt néhány beállítás,már 6 hónapja,hogy újra hallok.Nagyszerű dolog,és a tudat,hogy ez még mindig sokat fog javulni méginkább optimistává tesz.

Boldog vagyok,hogy belevágtam és én győztem.HALLOK!HALLOK!HALLOK!Egyre jobban és jobban……

Köszönet érte!!!